12 cikk rendezése:
1. cikk / 12 Szabadság kiadása vagy megváltása határozott idejű munkaviszonyban
Kérdés: A január 31-ig tartó négy hónapos határozott idejű munkaviszony esetén a munkavállalót megillető két munkanap (20/365×31 = 1,69 = 2) időarányos alapszabadságát a munkáltató nem a munkaidő-beosztás szerinti munkaidő terhére osztja be [Mt. 124. § (1) bek.], hanem a munkaviszony automatikus megszűnése után azt pénzben megváltja (Mt. 125. §). Ha ez szabálytalan, munkaerő-kölcsönzés esetén kit terhel a felelősség? Aki a munkaidő-beosztást elkészítette (kölcsönvevő), vagy aki a munkabért ily módon elszámolta (kölcsönbe adó)? Jogos-e két nap fizetetlen (igazolatlan) távollét alkalmazása, ha a munkavállaló az utolsó két munkanapon a munkaidő-beosztása ellenére nem megy be dolgozni, hanem helyette önhatalmúlag kiveszi a munkáltató által beosztani elmulasztott, de őt jogosan megillető két munkanap fizetett szabadságot?
2. cikk / 12 Azonnali hatályú felmondás a munkavállaló által
Kérdés: A munkáltatómmal közöltem, hogy azonnali hatállyal felmondok, és ezt levélben is megtettem. Van még hat nap tavalyi szabadságom, de nem veszi figyelembe, mert a jelenléti ívbe mindennap azt írja, hogy igazolatlan távollét. Nem tudom, ezzel mi a szándéka. A papírjaimat sem akarja kiadni öt nap után, mert közölte velem, hogy ő szabadságon lesz a jövő héten. A szabadságkifizetés igényét is jeleztem neki levélben, és beleírtam, hogy postai úton küldje el a papírjaimat. A felmondólevelemet megkapta, de nem válaszolt még rá. Ráadásul tudomásomra jutott, hogy ő is írt nekem egy felmondólevelet, de még nem kaptam meg. Nem tudom, mit tegyek.
3. cikk / 12 Szabadságmegváltást mellőző megállapodás érvényessége
Kérdés: Az egyik munkavállalónk a cégcsoport egy másik cégéhez fog átszerződni. A szabadságai már előre be vannak osztva a teljes évre (a munkaviszony megszűnését követő időpontra is), és a munkavállaló is így tervezte a pihenését. Van lehetőség arra, hogy a munkavállalóval olyan megállapodást kössön a munkáltató, amely szerint a munkaviszony végén az időarányos szabadságot nem váltja meg, mivel azt a másik munkáltató fogja neki kiadni, az eredetileg tervezett időpontban?
4. cikk / 12 Egészségügyi alkalmatlanság kérdései
Kérdés: Könyvelőirodánk egyik ügyfelénél a belépő munkavállalók nyilatkozatot tesznek egészségügyi állapotukról, amelyben fel kell sorolniuk, milyen gyógyszert szednek, illetve milyen idült betegségeik vannak. Véleményünk szerint ez nem jogszerű, mivel irodai munkát végeznek, ahol ezek a kérdések feleslegesek. Ugyanennél a cégnél az egyik kollégát szívproblémák miatt alkalmatlannak nyilvánították az üzemorvosi vizsgálaton. A munkavállalónak nem tudnak olyan munkakört biztosítani, amit el tudna látni, de a munkáltató felmondani sem akar neki, ugyanis a hosszabb ideje fennálló munkaviszonya miatt ez komoly végkielégítést jelentene. Mit lehet ilyenkor tenni? A munkavállalónak kell felmondania?
5. cikk / 12 Fizetés nélküli szabadság megszakításának elodázása
Kérdés: Gyermekgondozási szabadságát töltő munkavállalónk jelezte, hogy mindenképpen szeretne januárban visszajönni dolgozni. Mi ezt most nem tudjuk megoldani, viszont tájékoztattuk, hogy mivel nemsokára több határozott idejű munkaszerződéssel dolgozó kollégának lejár a szerződése, március 1-jével már tudnánk alkalmazni. A munkavállaló ennek ellenére ragaszkodik a januári munkába álláshoz és a bérének aktualizálásához. Milyen lehetőségekkel számolhatunk? Megtiltható a visszatérés, ha a gyermek még csak kétéves múlt? Lehetséges felmondani a munkavállalónak azért, mert most még be van töltve az állása?
6. cikk / 12 Lemondás a szabadságról
Kérdés: Az ügyvezetőnek van ki nem vett szabadsága 2015-ről. Tehet-e olyan nyilatkozatot, miszerint saját akaratából nem vette ki a szóban forgó napokat, és nem is kívánja azt a következő évre átvinni, sem megváltani? Ha a munkaviszonya 2016-ban megszüntetésre kerül közös megegyezéssel, abban kiköthetjük, hogy a ki nem vett szabadságai elvesznek, és nem fizeti ki azokat a munkáltató?
7. cikk / 12 Szabadságmegváltás – a távolléti díj számítása
Kérdés: A törvény rendelkezik a szabadság kötelező megváltásáról a munkaviszony végén. Ilyenkor milyen esedékesség alapján kell kiszámítani a távolléti díjat, lévén hogy valójában nem távollétről van szó? Munkáltatói felmondás esetén lehetséges, hogy az eltérő esedékesség miatt máshogyan kell számolnunk a felmentési időre járó juttatásnál és máshogy a szabadságmegváltás esetén? Azonnali hatályú felmondás mellett is mindenképpen meg kell váltanom a szabadságot? Az indok egyébként az, hogy igazolatlanul hiányzott több napot is a munkavállaló. Megtehetem-e, hogy az igazolatlan napokból néhányra szabadságot írok ki?
8. cikk / 12 Szabadságmegváltásra járó távolléti díj számítása
Kérdés: Munkaviszony megszűnésekor (a heti 40 órás, napi 8 órás munkaidő) az időarányosan járó és még ki nem vett szabadság megváltásakor hogyan kell elszámolni a munkabért (mi a távolléti díj alapja és az osztószám)?
9. cikk / 12 Többletszabadság visszafizetése
Kérdés: A régi Mt. szabálya szerint, ha a munkavállaló a munkaviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a munkáltatónál töltött időre megilletné, a különbözetre kifizetett munkabért köteles visszafizetni. Ilyen szabályt nem találok az Mt.-ben, ez azt jelentené, hogy a munkavállalónak nem áll fenn ilyen visszatérítési kötelezettsége? Visszakövetelhető-e munkavállalói tartozás vagy munkabérelőleg jogcímén?
10. cikk / 12 Felmentési időbe beleszámít a kiadott szabadság
Kérdés: Munkáltatói felmondás esetén a munkavállalónak járó felmentési időbe beleszámít-e az időarányos szabadság időtartama?
