12 cikk rendezése:
1. cikk / 12 Művelődési intézmények – a közösségi színtér működtetése
Kérdés:
A 20/2018. EMMI rendelet szabályozza a kistelepülések közösségi művelődési intézményeinek személyi, tárgyi, működési feltételeit, így a közösségi színtérre vonatkozó alapvető szabályokat is tartalmazza. Közalkalmazotti jogviszonyban vagy megbízási jogviszonyban is ellátható-e ez a feladat, illetve egy városi fenntartásban álló művelődési ház – Mt. hatálya alá tartozó, megfelelő szakképzettséggel rendelkező – alkalmazottja is elláthatja-e ezt a feladatot részmunkaidőben, megbízási jogviszonyban?
2. cikk / 12 Munkába lépés elmaradása és a munkaviszony kezdete
Kérdés: Egyik dolgozónkkal június végén írtunk alá munkaszerződést azzal, hogy a munkába lépés napja augusztus 1-je lett volna. E napon azonban a munkavállalót még nem tudtuk foglalkoztatni, mivel probléma adódott az egyik egészségügyi szűrővizsgálaton, amelynek így még nem volt végleges eredménye. Az előzetes egészségügyi alkalmasságát igazoló okiratot végül csak augusztus 8-án kaptuk kézhez. Kell-e munkabért fizetnünk erre az időszakra? A jövőt illetően előírhatjuk-e, hogy a munkaviszony csak a munkavállaló tényleges munkába állásával kezdődik el?
3. cikk / 12 Egészségügyi alkalmasság ellenőrzése
Kérdés: Cégünknél – a tevékenység veszélyességéből eredően – szigorú szabályok vonatkoznak az egészségügyi alkalmasság ellenőrzésére. Egy új szabályzat szerint a munkavállalóknak nyilatkozniuk kell a munkáltató részére, hogy milyen ismert betegségük van, illetve hogy szednek-e rendszeresen valamilyen gyógyszert. Szabályos, hogy erről nyilatkoztassuk a munkavállalókat? Előfordul, hogy hosszabb betegség után az üzemorvos olyan kollégákat is alkalmatlannak nyilvánít, akiknek időközben lejár a keresőképtelen állománya. Kell-e fizetünk díjazást addig a munkavállalónak, amíg bár keresőképes, alkalmatlanság miatt mégsem tudjuk foglalkoztatni?
4. cikk / 12 Közös eladó foglalkoztatása egy közös üzlethelyiségben
Kérdés: Két cég, "A" és "B" (kapcsolt vállalkozások) árulná ki-ki alapon a maga áruját egy üzlethelyiségben, egy munkaviszonyban álló eladó közreműködésével. Az "A" cég munkavállalója napi 8 órában van jelenleg a cég állományában eladói munkaviszonyban. Milyen szerződés köthető az eladó és a "B" cég között ahhoz, hogy az "A" cég alkalmazottja a "B" cég áruját is tudja értékesíteni, és hogy természetesen honorálva is legyen a "B" cég értékesítései után? Megbízási szerződést vagy munkaviszonyt kell kötni? Ha esetleg kizáró oka van, akkor felmerülhet egy egyezményes szerződés lehetősége is a két cég között?
5. cikk / 12 Egyenlő értékű munkáért járó bér – védett tulajdonsággal
Kérdés: Ha van több, azonos munkakörben, nagyjából azonos feltételek mellett dolgozó munkavállalónk, akkor részükre azonos bért is kell fizetnünk? Mi a helyzet akkor, ha a munkavállalók az állásinterjúkon eltérő jövedelmi igényt jelölnek meg, és így eltérő összegekben is állapodunk meg velük? Ez ilyenkor sérti az egyenlő bér elvét?
6. cikk / 12 Alkalmi munkavállalás és a munkaviszony
Kérdés: Egyik munkavállalónk jelenleg GYED-en van. Foglalkoztathatjuk-e alkalmi munkavállalóként hétvégenként, vagy csak munkaviszonyban lehet nálunk?
7. cikk / 12 Vezető tisztség ellátása – megbízás vagy munkaviszony
Kérdés: Egy közelmúltban alakult zrt. részvényesei az igazgatóság tagjai is egyben, vezető tisztségviselők, de emellett rendelkeznek heti 40 órás munkaviszonnyal is egy másik cégnél. A társaság cégvezetővel is rendelkezik, akinek szintén van 40 órás munkaviszonya, és tevékenységét megbízási jogviszony keretében látja el. A kérdésünk az lenne, hogy az igazgatósági tagoknak milyen jogviszonyban kell állniuk a társasággal? Elláthatják-e vezető tisztségviselői feladatkörüket megbízási jogviszonyban? Van-e lehetőség arra, hogy díjazás nélkül lássák el a feladatot? Végül tudni szeretnénk azt is, hogy a cégvezető megbízása esetében helyesen jártunk-e el?
8. cikk / 12 Vezetőnek minősülők a régi és az új Mt.-ben
Kérdés: A korábbi Mt. 188/A. §-a alapján a munkáltató több, meghatározó jelentőségű munkakört betöltő munkavállalóját vezető állásúvá minősítette (amelyet a felek a munkaszerződésben is rögzítettek). Ezen munkavállalók vonatkozásában azonban az új Mt. 208. §-ának (2) bekezdésében meghatározott két feltétel közül az egyik (alapbér mértékére vonatkozó előírás) nem áll fenn. A munkavállalók a fentiek alapján az új Mt. szerint vezetőnek minősülnek-e, alkalmazhatók rájuk az új Mt. vezető állású munkavállalókra vonatkozó rendelkezései, valamint szükséges-e módosítani a munkaszerződésüket?
9. cikk / 12 Munkáltatói jogok gyakorlása fizetés nélküli szabadság esetén
Kérdés: Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság tulajdonosa, aki egyben az ügyvezető is, jelenleg terhes. Az ügyvezető igénybe kívánja venni a TGYÁS-t, illetve a GYES-t, a szülést megelőzően pedig még táppénzes állományba is kerül az egészségi állapota miatt. Mivel a társaság a működését fenn kívánja tartani, helyette egy alkalmazott végezné a munkát. E munkavállaló nem lenne társasági szerződés szerint kinevezett ügyvezető, a munkáltatója pedig továbbra is a jelenlegi ügyvezető lenne. Önök szerint e munkavállaló vonatkozásában a munkáltatói jogkör ügyvezető általi gyakorlása munkavégzésnek minősül?
10. cikk / 12 Rendkívüli munkavégzés és a munkavállaló vezető állása
Kérdés: Egyik munkavállalónk keresetlevelet nyújtott be ellenünk a munkaügyi bíróságra, annak érdekében, hogy térítsük meg számára a nálunk eltöltött 3 hónapban teljesített összes rendkívüli munkája ellenértékét. A helyzet sajátossága, hogy a munkavállaló munkaszerződésébe ugyan nem foglaltuk bele, hogy az Mt. szerint vezető állású, de véleményünk alapján ez már önmagából a munkaköre elnevezéséből (üzletágvezető-helyettes) nyilvánvaló kellett, hogy legyen, ezért nem formálhat jogot a rendkívüli munka ellenértékére. Ő arra hivatkozik, hogy maga az üzletágvezető folyamatosan "pihenőidőt és éjszakát" nem kímélve foglalkoztatta, meglátásunk szerint azonban éppen azért kapott kiemelkedő alapdíjazást, hogy bármikor elérhető és felkészült legyen. Szerintünk a munkavállaló a betöltött munkakörből és a körülményekből tudta, hogy vezető, és egyedül az, hogy erről írásban nem tájékoztattuk, még nem teremt jogalapot számára a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés ellenértékére. Van esélyünk a pernyertességre?
